Holdtánc - Amy Blankenship 4 стр.

„Jézusom, csak nem vérre szomjazol?” Chad felhúzta a szemöldökét és közben alaposan végigmérte. Hirtelen arra gondolt, lehet jobb lenne lemondani ezt az estét és biztonsági okokból visszazavarni a húgát a szobájába.

„Nos döntöttem!” – mondta Envy emelt hangon – „Miután elintéztem Trevort, kirúgok a hámból! Innentől kezdve soha többet nem randizok csak egyetlen pasival. Nem akarok csak egy hapsit magamnak… SOKAT akarok! Így ha valamelyik gyökérkedik, nem számít, mert bőven lesznek, akik felrúgják, mint a taknyot.”

„Na ja, ez rendkívül bejövős ötlet volt már középsuliban is...” Chad megrázta a fejét, tudván, hogy húga sokkal kevésbé vérmes, mint amilyennek szeretne látszani. „Menjünk a szolgálati autóval, arra az esetre, ha hívnának az őrsről.”

„De csak akkor, ha játszhatok a kék fényekkel!” – mosolyodott el Envy, mivel tudta, hogy úgyis megengedi neki.

Chad mélyet sóhajtott és elindult a kocsiért. Esküszöm, rosszabb vagy, mint egy gyerek, aki az összes sípoló játékot elkezdi nyomkodni csak azért, hogy mindenkit az őrületbe kergessen.

„Tessék?” – nevetett Envy. „Szeretem a kék fényeket. Mindig le húzódnak előttünk, ha bekapcsolom őket.”

„Mint legutóbb, amikor elfogyott a kávé?” – kérdezte a bátyja. „Ugye tudod, hogy ez az adófizetők pénzének öncélú felhasználása?”

„Ha nem fogod be, én fogok vezetni. És akkor majd magyarázkodhatsz, amikor áthajtok a piroson bekapcsolt szirénával...” – figyelmeztette játékos mosollyal.

Chad inkább azonnal elhallgatott, mivel amikor legutóbb ez történt, Envy épp késésben volt a munkából, ő meg túl beteg volt ahhoz, hogy vezessen, így inkább az anyósülésen aludt. A főnöke azóta is baszogatja emiatt.

*****

Envy néhány sarokra az éjszakai párttól kikapcsolta a kék fényeket és felnézett a reflektorok fényeire, amelyek a felhős égen táncoltak. Amikor közel értek a két emeletes épülethez, elkezdte jobban szemügyre venni.

Az utóbbi időben olyan sokat dolgozott, hogy nem volt ideje ellátogatni az Éjfénybe, holott jó néhány vendég egyenesen ódákat zengett róla. Kívülről egyáltalán nem volt valami nagy látvány. Csak egy nagy téglából épített raktárépület néhány ablakkal és egy nagy lila neon cégérrel az utca fronton.

Hatalmas parkolójának egészen a közepéig ért a sor, tele emberekkel, akik legmenőbb cuccokban rendkívül élénken beszélgettek egymással. Az a tény, hogy még tíz után is ilyen hosszú a sor, egyértelművé tette Envy számára, hogy itt dolgozni rendkívül jövedelmező vállalkozás lesz.

„Igen, most már biztos hogy beadom a jelentkezésemet.” – mosolyodott el az anyagi lehetőségekre gondolva.

„Legalább nincs sor...” – mondta Chad egy jó adag szarkazmussal, mivel alig várta már, hogy Trevor megkapja, ami neki jár a húga adrenalinbombájából.

A parkoló legsötétebb zugában parkolt le, pont Trevor kocsija mellett. Mielőtt Envy kinyitotta volna a kocsi ajtaját, Chad megfogta a karját. „Ez legyen nálad!” – mondta, ahogy a kezébe adta a sokkolót, majd anélkül, hogy bármi mást mondott volna, kiszállt a kocsiból.

Envy elmosolyodva fonta ujjait az eszközre. Bátyja már régóta annyira megtanította, hogyan védje meg magát, hogy nagy valószínűséggel még csak bele se izzadt volna, ha össze kellett volna csomagolnia bátyja rendőrkollégáit. De Chad folyton azt hajtogatta, hogy: „Minek erőlködni, ha elég csak megnyomni egy gombot?”

Bőrszoknyája oldalsó zsebébe csúsztatta a sokkolót a személyi igazolványával együtt. Ma éjjel Trevor érezni fogja milyen, amikor ő ezt a gombot nyomogatja. Akár a pokolba vezető lift gombját is megnyomná, csak láthassa az exét szenvedni. Senki se csalhatja meg Envy Sextont büntetlenül.

Együtt haladtak a sorral és Envy nagyon megörült, hogy annyira megindult a sor, hogy pár perc múlva már bent is voltak.

A kidobó igen elegánsan festett Armani öltönyében, alatta a passzos ing jól kiemelte kidolgozott mellkasát. Barna haja hullámokban lógott le arca két oldalán. Enyhén borostás volt és szúrós, sötét szemei szinte ragyogtak a neon fényeinél.

Chad fizetett, majd megmutatták a személyijüket, mielőtt a kidobó kiakasztotta volna a vörös kötéldarabot és beengedte volna őket. Belépve a főbejáraton egy rövid folyosó vezetett lejjebb egy másik ajtóig, amely félrecsúszott, ahogy megközelítették. Amikor áthaladtak rajta a nagyterembe, megálltak és elámultak a látványtól. Mintha egy másik dimenzióba lépett volna át.

Ahogy tele volt a parkoló azt gondolták, hogy olyan zsúfolt lesz a hely, hogy faltól falig csak állni fognak az emberek, de legnagyobb meglepődésükre nem így volt. A termen átsétálva Envy csodálkozva nézett le a hatalmas nyílásra, amelyet a padlóba vágtak.

Közelebb lépve a korláthoz lenézett a tánctérre. Mindkét oldalán emelvényszerű járda volt, amelyet a szint teljes hosszában bárpult egészített ki. Maga a bár úgy nézett ki, mintha homokfúvott üvegből készült volna, amelyen a neonok fényei lágyan átszűrődnek.

Envy szintjéről kétoldalt indultak lefelé a lépcsők, amelyek a félemeleten találkoztak, majd onnan ereszkedtek le táncparkett szintjére. A táncparkett halványan világított éppen csak annyira, hogy UV-fény lágy derengésével fesse meg a táncolók lábát. Remekül egészítette ki a plafonon lévő stroboszkóp és színes fénycsóvák kavalkádját, amelyek mindenhová irányultak, kivéve magukra a táncosokra.

Olyan hatást keltett, hogy a táncosok csak térdtől lefelé voltak láthatók, amíg a testükből csak árnyalakok látszottak.

Envy kihajolt a korlát felett, hogy megnézze a lentebbi szinteken is van-e bár, viszont azokon már nem volt semmi, csak a tánctér. Egyfajta küzdőveremre emlékeztette. Ha valaki egyszer lement oda, akkor a sötétség kegyelmére volt bízva, amely diszkréten ölelte körbe a táncosokat.

„Három emelet?” – kérdezte felnézve a plafonra felettük. A legalsó szintet földszintnek tekintve az lett volna a harmadik emelet, és azon gondolkozott, hogy vajon az is a klub része-e, vagy sem.

A tánctérről érkező ujjongó és sikító hangok arra késztették, hogy visszapillantson a tánctérre. Hitetlenül ámult el a verem közepén lévő, jégkék rivaldafénnyel megvilágított ketrecre. Azonnal lenyűgözte a rács mögötti férfi látványa.

Chad se tudta levenni a tekintetét a ketrecről. Úgy nézett ki, mint egy kisebb börtöncella. Egy nő és egy férfi kerülgette benne vadul egymást. Még távolról is érezhető volt a szinte szikrázó feszültség a mozgásukból. Ujjai szinte elfehéredtek, úgy megmarkolta a korlátoszlopot, amikor a férfi a ketrecben nekilökte a nőt a rácsnak, aki abban a pillanatban átbújt a férfi karja alatt, amikor az hozzá akarta szorítani a testét.

A férfi egy pillanat alatt megperdülve megragadta a nő csuklóját és háttal magához rántotta, mielőtt nekinyomta volna kezeit a rácsoknak. Megfogatta a nővel a rácsokat, miközben szorosan nekidörzsölte a majdnem meztelen testét egészen addig, amíg a nő el nem kezdte megfeszíteni a hátát és kéjesen hátravetni a fejét a férfi mellkasára.

A jelenet már-már bestiális volt, mint valami primitív párosodási rítus. Chadet és Envyt lenyűgözte a show annak ellenére, hogy nem ugyanúgy hatott rájuk.

Chad még csendben nézte őket néhány percig, ahogy a pár szétugrott egy pillanatra, hogy aztán egy másik pozícióban újra összeforrjanak. Heves mozgásuk látványától Chad igen szűknek érezte farmerját, ahogy a férfi csípőjét ritmusosan nekinyomta a nő fenekének. Zavarodottan erőltette tekintetét máshová, hogy szemügyre vegye a fal felső részén lévő díszítéseket, amelyek láthatóak voltak abból a szögből.

Leginkább villogó színes fénycsövek voltak néhány folyamatosan világító UV-fénycsővel hatalmas portré stílusú festmények körül, amelyek izmos jaguárokat ábrázoltak, egyes képeken harcoltak, másokon magányosan vadásztak. Úgy tűnt, mintha a veszedelmes vadállatok életre keltek volna. A képek szereplői szinte megmozdultak a fények hatására, azt a hatást keltve, mintha élnének és figyelnének.

El kellett ismernie, hogy rendkívül egyedi hatást keltett, de bevált. Ahogy szemeivel követte a fények mozgását a falon, észrevette, hogy a képek között láncok lógnak a falról, néhányuk végén szöges nyakörvek vagy fekete bőr korbácsok.

Visszapillantott a ketrec felé és éppen készült megkeresni Jasont, amikor a táncparkett közepén meglátta Trevort az egyik fényszóró közelében. Az idióta két csajjal táncolt szendvicsben, és nagyon úgy nézett ki, mint akinek épp élete lejobb estéje van kialakulóban. Ahogy ránézett Envyre azonnal tudta, hogy szólnia se kell, mert ő már rég kiszúrta a kis édeshármast.

Envy félrefordította a fejét, hogy úgy tartsa szemmel Trevort, mintha nem is ismerné. Ebben a pillanatban nem is értette, hogy miért is kezdett egyáltalán randizni ezzel a majommal.

Azt azért el kellett ismernie, hogy szemrevaló egy hím volt. Kurva jól nézett ki, talán ez volt a legjobb kifejezés rá. Mint egy lobogó, homokszőke hajú, kaliforniai szörfbajnok, aranyra barnult bőrrel, szürkéskék szemmel. Egyenesen vadító volt, és akkor még a humoráról nem is beszéltünk.

De ha nem lenne szobortestű, nem igazán lenne benne semmi vonzó egy nő számára. Csak egy lenne a sok bunkó egyetemista közül, aki aranykanállal a seggében született. Amikor épp nyomult, akkor szinte levakarhatatlan volt, de aztán egyik pillanatról a másikra lelépett, olykor napokig.

Az egyetlen jó dolog, amit fel tudott hozni a mentségére, hogy őrjítően jó volt az ágyban és élete legcsodásabb pillanatait köszönhette neki.

Jobban belegondolva, tényleg bekajálta, hogy a srác érez iránta valamit... többet, mint szimpla vonzalom. Ebből is látszik, hogy mennyire ért a hapsikhoz. Az igazat megvallva csak elege lett az egyedüllétből... aztán minden ok nélkül elkezdett járni a sráccal.

Hosszasan sóhajtott, ahogy látta a srácot, amint megmarkolja az egyik lány fenekét, aki szinte hozzáolvadt a testéhez, de legnagyobb megdöbbenésére azt vette észre magán, hogy nem is féltékeny. Ha ez igaz szerelem lett volna, akkor most teljesen ki lenne akadva agy pillanat alatt ahelyett, hogy egyszerűen csak haragot érezne. Leginkább a hazugság zavarta, hogy csak ő kell a srácnak.

Jason a bejárathoz legközelebbi bárszékről figyelte Envyt, ahogy bejön a klubba. Sejtette, hogy valamikor erre fog járni és nem lepődött meg, amikor meglátta vele Chadet. Miután hagyott nekik pár percet, hogy körülnézzenek, jóleső érzéssel mosolyodott el, amikor meglátta a Envyn a feszültséget, hisz tudta, épp meglátta exbaráttá avanzsált udvarlóját a táncparketten élvezni az életet.

Az utóbbi hónapokban már nagyon elege lett abból, hogy elrejtse féltékenységét. Nem akarta megbántani, viszont ha erre van szükség ahhoz, hogy leválassza Trevorról, akkor tulajdonképpen az ő javát szolgálja. Legalábbis ezzel nyugtatta magát.

Kathez, a csini pultos csajhoz fordulva Jason mosollyal jegyezte meg: „Mondtam, hogy jönni fognak.” Ezzel egyidőben Envy és Chad irányába biccentett.

Több, mint egy órája itt volt már, de amikor meglátta Trevort, ahogy épp Envyt csalja, nem igazán volt partiarcoskodni a tömegben. Inkább tette az unottat és elkezdett dumálni Kattel, hogy elüsse az időt. Még Envy hűtlen párjáról is dumált.

„Szóval, ő a legjobb barátod és a húga?” Kat megnézte magának őket, habár a zsaru jobban érdekelte. Ha Jason nem említette volna meg, hogy Chad rendőr, akkor sose találta volna ki. Túl szexi volt ahhoz, hogy fakabát legyen.

Majd két méteres, napbarnított test... és az a barna haj, arany tincsekkel... Kat szinte érezte, hogy olvad. Kicsit hosszabban viselte Chad a haját a többi zsaruhoz képest és úgy nézett ki, mintha a szél fújta volna oldalra, amitől kissé vadember kinézete volt. Azon kapta magát, hogy Quinnhez hasonlítja, majd félrepislantott, de újra visszatévedt a tekintete. Visszafordulva Jasonhöz tudta, hogy egy cipőben járnak... mindkettejüknek meg kell tanulni elengedni a régi tüzet, mielőtt az életre szóló égési sérülést okozna.

„Nem is néz ki úgy, mint egy zsaru.” – mondta Kat és azon merengett, vajon randizgat-e valakivel. Jason semmi jelét nem adta se egyik, se másik verziónak.

„Hát igen...” – Jason már szinte duzzogni kezdett, amikor meglátta, hogyan néz a lány Chadre. Majd megrázva fejét hozzátette: „Mindjárt visszajövök.”

Megitta italát, lecsúszott a bárszékről és elindult barátai felé. Ahogy közelebb ért, kezét Envy vállára tette. Közelbújva hozzá a fülébe súgta: „Akarsz táncolni?”

Envy elmosolyodott anélkül, hogy megfordult volna. „Hát hogyne lenne!” – kiáltott fel, majd kilépett és lement a legközelebbi lépcsőn a táncparkettre otthagyva Jasont a meglepett arckifejezésével, ahogy Chad mellett épp az ő odaképzelt vállán pihenteti a kezét. Kacsintott, ahogy meghallotta Chadet nevetni.