szeretve
(Vámpírfüzetek 2. kötet)
morgan rice
fordította: róbert zsolt
Morgan Rice-ról
Morgan Rice, a tizenhét kötetet tartalmazó A VARÁZSLÓ GYŰRŰJE című epikus fantasy sorozat, a tizenegy kötetet tartalmazó (és bővülő) VÁMPÍRFÜZETEK című sorozat, a két kötetet tartalmazó (és bővülő) A TÚLÉLÉS TRIOLÓGIA című poszt-apokaliptikus thriller, és az új, két kötetet tartalmazó (és bővülő) KIRÁLYOK ÉS VARÁZSLÓK epikus fantasy sorozat legkelendőbb írója az US TODAY listáján. Morgan könyvei elérhetőek ebook, hang – és nyomtatott formátumokban, a könyvek fordításai pedig több mint 25 nyelven érhetőek el.
Morgan szeretne hallani felőled, ezért nyugodtan látogasd meg az oldalát a www.morganricebooks.com webcímen, csatlakozz a levelezőlistához, ahol ingyenes könyvek és ingyenes ajándékok várhatnak rád. Töltsd le az ingyenes applikációt, szerezd meg a legfrissebb exkluzív híreket, csatlakozz a Facebookon és a Twitteren, és maradjunk kapcsolatban!
Válogatott elismerések Morgan Rice részére
„Egy könyv, amely az Alkonyatnak és a Vámpírnaplóknak kíván vetélytársa lenni, és amit majd a legutolsó oldalig el akarsz olvasni. Ha szereted a kalandokat, a szerelmet és a vámpírokat, akkor ez a könyv neked szól!”
--Vampirebooksite.com (Az Átváltozva című könyvről)
„Rice remek munkát végzett azzal belevitt téged a történetbe már a kezdetektől, amelyhez egy kiváló minőségű leíró nyelvet használt, ami túlmutat néhány egyszerű puszta képleírásnál… Kitűnően megírt, és rendkívül gyorsan olvasható.”
--Black Lagoon Reviews (Az Átváltozva című könyvről)
„Az Átváltozva egy remek történek a fiatal olvasók számára. Morgan Rice jó munkát végzett azzal, hogy egy érdekes csavart helyezett el a történetben… Frissítő és egyedülálló. A sorozat egy lányra … egy rendkívüli lányra fókuszál! ... Könnyen olvasható, de rendkívül eseménydús… Értékelte PG.”
--The Romance Reviews (Az Átváltozva című könyvről)
„A kezdetektől fogva megragadta a figyelmemet, és nem engedte el… Ez a történet egy lenyűgöző kaland, amely pörgős és eseménydús a legelejétől fogva. Egy unalmas pillanat sincs benne.”
--Paranormal Romance Guild (Az Átváltozva című könyvről)
„Telis-tele akcióval, romantikával, kalanddal és izgalommal. Fogja a kezébe ezt is, és az egészbe újra beleszeret.”
--vampirebooksite.com (Az Átváltozva című könyvről)
„Egy nagyszerű kezdet után, a sorozat következő kötete különösen olyan könyv, amit még éjszakára sem tennél le. A könyv vége tele van feszültséggel, ami annyira lenyűgöző, hogy azonnal meg szeretné vásárolni a következő könyvet, csak hogy lássa, mi történik.”
--A Dallas Examiner (A Szeretve című könyvről)
„Morgan Rice újra bizonyítja magáról, hogy egy rendkívül tehetséges mesélő… Ez a könyv széles közönségnek fog tetszeni, beleérve a fiatal vámpír/fantasy műfaj rajongóit. A könyv vége olyan váratlan fordulatot tartogat, ami hosszú időre ledöbbenti az olvasót.”
--The Romance Reviews (A Szeretve című könyvről)
Morgan Rice könyvek
KIRÁLYOK ÉS VARÁZSLÓK
A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE (Első kötet)
A VARÁZSLÓ GYŰRŰJE
A HŐSÖK KÜLDETÉSE (1 kötet)
A KIRÁLYOK SORSA (2. kötet)
A SÁRKÁNYOK SORSA (3. kötet)
A BECSÜLET SIRALMA (4. kötet)
A DICSŐSÉG ESKÜJE (5. kötet)
A HŐSIESSÉG MEGBÍZÁSA (6. kötet)
A KARDOK RÍTUSA (7. kötet)
A FEGYVEREK FOGADÁSA (8. kötet)
VARÁZSLATOK EGE (9. kötet)
A PAJZSOK TENGERE (10. kötet)
AZ ACÉL URALMA (11. kötet)
A TŰZ BIRODALMA (12. kötet)
A KIRÁLYNŐK URALMA (13. kötet)
A TESTVÉREK FOGADALMA (14. kötet)
A HALANDÓK ÁLMA (15. kötet)
A LOVAGI TORNA (16. kötet)
A HARC AJÁNDÉKA (17. kötet)
A TÚLÉLÉS TRILÓGIÁJA
AZ ELSŐ ARÉNA: RABSZOLGAKERESKEDŐK (1 kötet)
ARÉNA KETTŐ (2. kötet)
VÁMPÍRFÜZETEK
ÁTVÁLTOZVA (#1 Kötet)
SZERETVE (#2 Kötet)
ELÁRULVA (#3 Kötet)
ELRENDELVE (#4 Kötet)
VÁGYAKOZVA (#5 Kötet)
ELJEGYEZVE (#6 Kötet)
MEGESKÜDVE (#7 Kötet)
ALAPÍTVA (#8 Kötet)
FELTÁMADVA (#9 Kötet)
VÁGYÓDVA (#10 Kötet)
BEVÉGEZVE ( #11 Kötet)
Hallgassa a VÁMPÍRFÜZETEK sorozatot hangoskönyv formátumban!
TARTALOMJEGYZÉK
Első fejezet
Második fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
Ötödik fejezet
Tizedik fejezet
Tizenegyedik fejezet
Tizenkettedik fejezet
Tizenharmadik fejezet
Tizennegyedik fejezet
Tizenötödik fejezet
Tizenhatodik fejezet
Tizenhetedik fejezet
Tizennyolcadik fejezet
Tizenkilencedik fejezet
Huszadik fejezet
Huszonegyedik fejezet
Huszonkettedik fejezet
Huszonharmadik fejezet
Huszonnegyedik fejezet
Huszonötödik fejezet
Huszonhatodik fejezet
Huszonhetedik fejezet
Huszonnyolcadik fejezet
Huszonkilencedik fejezet
Copyright © 2011 by Morgan Rice
Minden jog fenntartva. A megengedett kivételektől eltekintve az 1976-os amerikai szerzői jogi törvény értelmében a kiadványnak egyetlen része sem másolható, nem terjeszthető, és nem továbbítható semmilyen formában és semmilyen eszközzel, nem tárolható adatbázisban vagy visszakereshető rendszerben, a szerző előzetes engedélye nélkül.
Ez az ebook csak személyes használatra engedélyezett. Ezt az ebookot nem lehet újra értékesíteni, vagy másoknak eladni. Ha szeretné megosztani ezt a könyvet egy másik személlyel, kérjük, vásároljon meg minden további példányt a címzettek részére. Ha olvassa ezt a könyvet, és nem vásárolta meg, vagy nem csak saját használatra vásárolta, akkor kérjük, küldje vissza, és vegye meg a saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja a szerző kemény munkáját.
Ez egy kitalált történet. Nevek, személyek, vállalkozások, szervezetek, helyek, események és esetek kizárólag szerző képzeletének teremtménye, vagy már egy létező fiktív. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel, élőkkel vagy holtakkal, csak a teljesen véletlen egybeesés műve.
TÉNY:
1692-ben, Salemben egy tucat tizenéves lány – az úgynevezett „megátkozottak” – körében rejtélyes betegség ütötte fel a fejét, amely hisztérikussá tette őket. Egymástól függetlenül állították, hogy a helyi boszorkányok gyötrik őket. Ez vezetett a salemi boszorkányperekhez.
A titokzatos betegség oka, amely magával ragadta a tizenéves lányokat, máig megmagyarázatlan maradt.
„Azt álmodá, hogy látta szobromat,
Mely, mint szökőkút száz csövön, csupa,
Vért áradott. S több izmos római
Mosolyogva fürdeté meg benn’ kezét
S ő ebben intést, gyászos jóslatot,
Gonosz jövendőt lát…”
--William Shakespeare, Julius Caesar
(Fordította: Vörösmarty Mihály)
Első fejezet
A Hudson völgye, New York
(Napjainkban)
Caitlin Paine hetek óta először érezte nyugodtnak magát. Hátát egy bála szénának vetve, kényelmesen ült a kis pajta padlóján, és lehelgetett. Mintegy három méterre, egy kis tűz égett a kő kandallóban; épp egy hasábot tett a tűzre, és a fa pattogása megnyugtatta őt. A március még nem ért véget, és ma különösen hideg volt. A szemközti falon lévő ablak remek kilátást nyújtott az éjszakai égboltra, és látható volt, hogy a hó még mindig esik.
A pajta fűtetlen volt, de Caitlin elég közel ült a kandallóhoz, hogy érezze a tűz melegét. Ahogy kényelmesen elhelyezkedett, érezte amint a szemhéja elnehezül. A tűz illata uralta a pajtát, és ahogy egy kicsit jobban hátradőlt, a feszültség lassan kezdett eltávozni a vállából és a lábából.
Persze tudta, hogy a békesség igazi oka nem a tűz, vagy a puha széna, vagy akár a pajta menedéke. Ez neki volt köszönhető, Calebnek. Csak ült, és némán nézte őt.
Caleb vele szemben, úgy öt méterre helyezkedett el, teljesen mozdulatlanul. Aludt, s a lány megragadta a lehetőséget, hogy tanulmányozza az arcát, a tökéletes vonásait, a sápadt, áttetsző bőrét. Soha nem látott még egy ilyen tökéletesen cizellált ábrázatot. Olyan szürreális volt, mintha egy szobrot bámulna. Nem tudta felfogni, hogy ő már 3000 éves. Caitlin, az ő 18 évével már most idősebbnek nézett ki, mint ő.
De ez több volt, mint csak egy egyszerű ábrázat. Volt körülötte egy levegő, egy finom energia, amit árasztott. A békesség nagyszerű érzése. Amikor a férfi közelében volt, tudta, hogy minden rendben lesz.
Egyszerűen csak boldog volt, hogy a férfi még mindig mellette van. És reménykedett, hogy továbbra is együtt maradnak. De egy kicsit korholta is magát, hogy milyen bajt okozott neki. Tudta, hogy a srácok többsége nem maradna mellette. Egyszerűen nem ilyen a természetük.
Caleb olyan csendesen aludt – kis lélegzeteket véve –, hogy jó volt reá néznie. Korábban elment, ahogy mondta „táplálkozni”, és sokkal fesztelenebbül tért vissza, kezében egy köteg farönkkel. Aztán kitalálta hogyan zárja le a pajtaajtót, és tartsa kint a havas huzatot. Tüzet rakott, és most hogy ő alszik, a lány táplálta a lángokat.
Caitlin felemelte a kezét, és ivott egy kortyot a pohárnyi vörösborból. Érezte amint a meleg folyadék megnyugtatja. Itt találta az üveget egy ládában, egy köteg széna alatt; emlékezett rá, hogy a kisöccse tette erre a biztos helyre egy hónappal ezelőtt, csak úgy, szórakozásból. Caitlin soha nem ivott, de nem látott problémát néhány kortyban, különösen azok után, amiken keresztülment.
A naplóját kinyitva tartotta az ölében; egyik kezében egy toll, a másikban pohár. Már húsz perce tartogatta a tollat. Fogalma sem volt, hol kezdje. Még soha nem volt baja az írással korábban, de ez most más volt. Az elmúlt néhány nap eseményei túl drámaiak voltak a számára, túl nehéz volt feldolgoznia őket. Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy nyugodtan tudott ülni. És az első alkalommal érezte biztonságban magát.
Úgy döntött, hogy legjobb az elején kezdeni. Arról, ami történt. Miért is van ő itt. Kicsoda is ő. Persze, ezt még magának is fel kell dolgoznia. Ugyanis többé már abban sem volt biztos, hogy meg tudja válaszolni a kérdéseket önmagának.
*
Az élet normális volt – egészen a múlt hétig. Már éppen kezdtem megkedvelni Oakville-t. Aztán anya egyszer csak elénk állt, és bejelentette, hogy elköltözünk. Már megint. Az élet teljesen a feje tetejére állt, mint már annyiszor.
Ezúttal rosszabb volt. Ez nem egy másik külváros volt. Hanem New York. Egy városi középiskola a beton dzsungelben. És egy veszélyes környéken.
Sam is dühös volt. Az beszéltük, hogy nem megyünk vele, hanem lelépünk. De az igazság az volt, hogy nem volt hova mennünk.
Így hát együtt maradtunk. Titokban mindketten megfogadtuk, hogy ha nem tetszik, lelépünk. Keresünk valamit. Bárhol. Talán még apát is megpróbáljuk újra lenyomozni, bár mindketten tudtuk, hogy ez nem fog megtörténni.
És akkor történt minden. És olyan gyorsan. A testem megváltozott. Átváltozott. Még mindig nem tudom, hogy mi történt, vagy mivé lettem. De tudom, hogy többé már nem vagyok ugyanaz az ember.
Emlékszem arra a végzetes éjszakára, amikor mindez elkezdődött. A Carnegie Hallban. A randevúm Jonah-val. És akkor … a szünetben. Táplálkoztam? Megöltem valakit? Még mindig nem emlékszem. Csak azt tudom, amit nekem mondtak. Tudom, hogy tettem valamit az éjjel, de az egész elmosódott az elmémben. Bármit is csináltam, még mindig nem tudtam kiheverni, amit elkövettem. Soha nem akartam bántani senkit.
A következő napon éreztem a változást magamon. Határozottan erősebb és gyorsabb lettem, és érzékenyebb lettem a fényre. Éreztem dolgokat is. Az állatok furcsán viselkedtek körülöttem, és éreztem, hogy magam is furcsán viselkedek körülöttük.
És ott volt anya. Azt mondta, hogy ő nem az igazi anyám; aztán a vámpírok megölték, azok, akik engem is üldöztek. Sosem akartam volna, hogy ez történjen vele. Még mindig úgy érzem, hogy az én hibám. De ahogy minden mással, ezzel sem tudtam mit kezdeni. Csak arra tudtam figyelni, ami előttem volt, amit kezelni tudtam.
És ott volt az, amikor elkaptak. Azok a rémisztő vámpírok. És aztán a megmenekülésem. Caleb. Biztos vagyok benne, hogy nélküle már megöltek volna. Vagy még rosszabb.
Caleb klánja. A népe. Annyira más. De vámpírok, úgyhogy mindegy. Területi törekvések. Féltékenység. Gyanúsítás. Kivetettek engemet maguk közül, és Calebnek sem adtak sok választási lehetőséget.
De ő döntött. Mindennek ellenére engem választott. Aztán újra megmentett. Mindent kockára tett értem. Ezért kedvelem őt. Jobban, mint azt valaha is gondolná.
Viszonoznom kell neki a segítséget. Azt hiszi, én vagyok az Egyetlen, valamiféle vámpír messiás, vagy micsoda. Meg van róla győződve, hogy én fogom őt elvezetni valamilyen elveszett kardhoz, ami megállítja a vámpírháborút, és mindenkit megment. Én, személy szerint nem hiszem. A saját népe sem hiszi el. De tudom, hogy csak ennyije maradt, és most ez jelenti a világot a számára. Mindent kockára tett értem, ezért az a legkevesebb, hogy megteszem, amit csak lehet. Számomra ez még csak nem is a kardról szól. Csak nem akarom, hogy elmenni lássam.
Így hát megteszem, amit csak tudok. Egyébként, mindig is meg akartam találni az apámat. Tudni akarom, hogy ki is ő valójában. Ki vagyok én valójában. Még ha tényleg félig vámpír, félig ember, vagy akármi is vagyok. Szükségem van a válaszokra. Ha mást nem is, de azt tudnom kell, hogy mivé válok…
*
– Caitlin?
Kábultan nézett fel Calebre, aki a kezét gyengéden a lány vállára helyezve állt felette. Mosolygott.
– Azt hiszem, elaludtál – mondta.
Caitlin körülnézett, majd látva a nyitott naplóját az ölében, gyorsan összecsapta azt. Érezte, hogy elpirul. Remélte, hogy Caleb nem olvasott bele a naplójába. Főleg, hogy nem olvasott a vele kapcsolatos érzéseiről.
Felült, és megdörgölte a szemét. Még mindig éjszaka volt, és a tűz még égett, bár leginkább már csak parázslott. Caleb szintén csak most ébredhetett fel. Azon tűnődött, hogy milyen sokáig aludhatott.
– Sajnálom – mondta. – Már napok óta nem aludtam.
Caleb újra elmosolyodott. Odament a tűzhöz, és rádobott még néhány fát. A hasábok ropogtak és sziszegtek, ahogy a tűz feléledt. Caitlin érezte, ahogy a meleg újra eléri a lábát.
Ahogy Caleb ott állt a tüzet bámulva, mosolya lassan elhalványult, mintha elveszne a gondolataiban. Miközben belenézett a lángokba, az arcát megvilágította a meleg fény, amitől még vonzóbb volt. Nagy, világosbarna szeme tágra nyílt, és ahogy a lány nézte, a szeme színe világoszöldre változott.
Caitlin kihúzta magát ültében. Megint kortyolt a vörösborból, s az ital jólesően felmelegítette. Jó ideje nem evett, ezért az alkohol egyből a fejébe szállt. Látta, hogy a másik műanyag pohár is ott van, és eszébe jutott a jó modor.
– Önthetek egy kicsit? – kérdezte. – Vagyis, úgy értem, nem tudom, iszol-e… – tette hozzá egy kicsit idegesen.
Caleb nevetett.
– Igen, a vámpírok is isznak bort – mondta mosolyogva, és odament megfogni a poharat, amíg a lány töltött bele.
Caitlin meglepődött. Nem a szavaktól, hanem a nevetéstől. Lágy volt, elegáns, és simán beleolvadt a szobába. Mint minden más, ez is titokzatos volt körülötte.
Miközben a poharat a szájához emelte, a férfi szemébe nézett, remélve, hogy a férfi is belenéz az ő szemébe.
Úgy tett.
Aztán mindketten egyszerre fordították el tekintetüket. Caitlin érezte, hogy szíve gyorsabban ver.
Caleb visszament a helyére, a szénabálára, hátradőlt, és a lányt nézte. Most úgy tűnt, hogy ő tanulmányozza őt. A lány ettől feszélyezve érezte magát.
Önkéntelenül is végigszaladt a keze a ruháján, és azt kívánta, bárcsak volna rajta valami csinosabb holmi. Az elméje száguldott, megpróbálta felidézni, mi az, amit felvett. Valahol útközben – már nem tudott visszaemlékezni, hogy hol – megálltak egy-egy rövid ideig néhány városban, és valahol bement az egyetlen boltba – az Üdvhadsereg boltjába –, ami nyitva volt, és talált egy váltás ruhát.