átváltozva
(a vámpírfüzetek elsőszámú kötete)
morgan rice
fordította: Róbert Zsolt
ELISMERÉSEK AZ ÁTVÁLTOZVA CÍMŰ KÖTETHEZ
“Az Átváltozva egy remek történek a fiatal olvasók számára. Morgan Rice jó munkát végzett azzal, hogy egy érdekes csavart helyezett el a történetben, ami megmutatja, mi minden történhet meg egy tipikus vámpírmesében. Frissítő és egyedülálló hogy, Az Átváltozva történetében megtalálhatóak a jól ismert klasszikus elemek az ifjúsági természetfeletti történetekből. Az első könyv a Vámpírfüzetek sorozatból egy lányra…egy rendkívüli lányra fókuszál! Az Átváltozva egy könnyen olvasható, de rendkívül eseménydús… Ajánlott mindenkinek, aki szeret könnyed természetfeletti románcokról olvasni. Értékelte PG.”
--The Romance Reviews
“Az Átváltozva a kezdetektől fogva megragadta a figyelmemet és nem engedte el… Ez a történet egy lenyűgöző történet, amely pörgős és eseménydús a kezdetektől fogva. Egy unalmas pillanat sincs benne.” Morgan Rice fantasztikus munkát végzett azzal, ahogy az olvasót belevezette a történetbe. Könnyedén szurkolhatunk Caitlinnek és vele együtt remélhetjük, hogy sikerüljön megtalálnia az igazságot…Alig várom a sorozat második kötetét.”
--Paranormal Romance Guild
“Az ÁTVÁLTOZVA egy szerethető, könnyed, sejtelmesen borongós olvasmány, amit két könyv között is el tudsz olvasni, mivel egy alapjában véve rövidke történet...De tuti, hogy elszórakoztat!”
--books-forlife.blogspot.com
“Az ÁTVÁLTOZVA egy könyv, amely az Alkonyatnak és a Vámpírnaplóknak kíván vetélytársa lenni, és amit majd a legutolsó oldalig el akarsz olvasni. Ha szereted a kalandokat, a szerelmet és a vámpírokat, akkor ez a könyv neked szól!”
--Vampirebooksite.com
“Rice remek munkát végzett azzal, hogy beleviszi az olvasót a történetbe már a kezdetektől, amelyhez egy kiváló minőségű leíró nyelvet használt, ami túlmutat néhány egyszerű puszta képleírásnál…Kitűnően megírt és rendkívül gyorsan olvasható, az Átváltozva egy remek kezdet egy új vámpírsorozathoz, amely egy biztos találat azon olvasók között, akik egy könnyed, de mégis szórakoztató történetet keresnek.”
--Black Lagoon Reviews
Morgan Rice-ról
Morgan Rice A VÁMPÍRFÜZETEK, amely egy tizenegy könyvet (és bővülő) tartalmazó sorozat az ifjúság számára; A TÚLÉLÉS TRIOLÓGIA, egy 2 kötetből álló (és bővülő) poszt-apokaliptikus krimi, A VARÁZSLÓ GYŰRŰJE; és a tizenhárom könyvet (és bővülő) tartalmazó fantasztikus eposz sorozat legnépszerűbb írója.
Morgan könyvei elérhetőek ebook, hang – és nyomtatott formátumokban, a könyvek fordításai német, francia, olasz, spanyol, portugál, japán, kínai, svéd, holland, török, magyar, cseh és szlovák (és hamarosan még több) nyelven érhetők el.
FORDITOT (a Vámpírfüzetek első kötete), AZ ELSŐ ARÉNA (a Túlélés trilógia első kötete), A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE (a sárkányok ébredése első kötete) és A HŐSÖK KÜLDETÉSE (a
Varázsló gyűrűje első kötete) ingyenesen letölthetők!
Morgan szeretne hallani felőled, ezért nyugodtan látogasd meg az oldalát www.morganricebooks.com, csatlakozz a levelezőlistához, ahol ingyenes könyvek, ingyenes ajándékok várhatnak rád. Töltsd le az ingyenes applikációt, szerezd meg a legfrissebb exkluzív híreket, csatlakozz a Facebookon és a Twitteren, és tartsuk a kapcsolatot!
Morgan Rice könyvei
KIRÁLYOK ÉS VARÁZSLÓK
A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE (Első kötet)
A VARÁZSLÖ GYŰRŰJE
A HŐSÖK KÜLDETÉSE (1 kötet)
A KIRÁLYOK SORSA (2. kötet)
A SÁRKÁNYOK SORSA (3. kötet)
A BECSÜLET SIRALMA (4. kötet)
A DICSŐSÉG ESKÜJE (5. kötet)
A HŐSIESSÉG MEGBIZÁSA (6. kötet)
A KARDOK RITUSA (7. kötet)
A FEGYVEREK FOGADÁSA (8. kötet)
VARÁZSLATOK EGE (9. kötet)
A PAJZSOK TENGERE (10. kötet)
AZ ACÉL URALMA (11. kötet)
A TŰZ BIRODALMA (12. kötet)
A KIRÁLYNŐK URALMA (13. kötet)
A TESTVÉREK FOGADALMA (14. kötet)
A HALANDÓK ÁLMA (15. kötet)
A LOVAGI TORNA (16. kötet)
A HARC AJÁNDÉKA (17. kötet)
A TÚLÉLÉS TRILÓGIÁJA
AZ ELSŐ ARÉNA: RABSZOLGAKERESKEDŐK (1 kötet)
ARÉNA KETTŐ (2. kötet)
VÁMPÍRFÜZETEK
ÁTVÁLTOZVA (#1 Kötet)
SZERETVE (#2 Kötet)
ELÁRULVA (#3 Kötet)
ELRENDELVE (#4 Kötet)
VÁGYAKOZVA (#5 Kötet)
ELJEGYEZVE (#6 Kötet)
MEGESKÜDVE (#7 Kötet)
ALAPÍTVA (#8 Kötet)
FELTÁMADVA (#9 Kötet)
VÁGYÓDVA (#10 Kötet)
BEVÉGEZVE ( #11 Kötet)
Hallgasd a VÁMPÍRFÜZETEK sorozatot hangos könyv formátumban!
Copyright © 2011 by Morgan Rice
Minden jog fenntartva. Megengedett kivételektől eltekintve az 1976-os amerikai szerzői jogi törvény értelmében a kiadványnak egyetlen része sem másolható, nem terjeszthető és nem továbbítható semmilyen formában és semmilyen eszközzel, nem tárolható adatbázisban vagy visszakereshető rendszerben, a szerző előzetes engedélye nélkül.
Ez az ebook csak személyes használatra engedélyezett. Ezt az ebookot nem lehet újra értékesíteni, vagy másoknak eladni. Ha szeretné megosztani ezt a könyvet egy másik személlyel, kérjük, vásároljon meg minden további példányt a címzettek részére. Ha olvassa ezt a könyvet, és nem vásárolta meg, vagy nem csak saját használatra vásárolta, akkor kérjük, küldje vissza és vegye meg a saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja a szerző kemény munkáját.
Ez egy kitalált történet. Nevek, vállalkozások, szervezetek, helyek, események, és incidensek kizárólag vagy szerző képzeletének teremtménye vagy már egy létező fiktív. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel, élőkkel vagy holtakkal csak a teljesen véletlen egybeesés műve.
Jacket Image ©iStock.com/Bliznetsov
“Brutus beteg? hát üdvösséges-e
Így járni öltözetlen és beszíni
A gőzös reggel nedveit? Beteg?
És még is ép ágyából megszökik,
Az éjnek ártó mételyén daczolni?”
--William Shakespeare, Julius Caesar
(Fordította: Vörösmarty Mihály)
Első fejezet
Második fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
Ötödik fejezet
Hatodik fejezet
Hetedik fejezet
Nyolcadik fejezet
Kilencedik fejezet
Tizedik fejezet
Tizenegyedik fejezet
Tizenkettedik fejezet
Tizenharmadik fejezet
Tizennegyedik fejezet
Tizenötödik fejezet
Tizenhatodik fejezet
Tizenhetedik fejezet
Első fejezet
Caitlin Paine mindig is rettegett az első naptól egy új iskolában. Ott voltak azok a nagy dolgok, mint hogyan találjon új barátokat, milyenek lesznek az új tanárok, és hogy fog eligazodni a folyosókon a tantermek közt. És ott voltak azok a kis dolgok, mint megszokni az új helyet, ahol új illatok és új hangok fogadják az újonnan érkezett diákokat. És vajon hol lesz az új öltözőszekrénye. Hovatovább, ő rettegett a bámuló tekintetektől. Mindig érezte, hogy az új helyen mindenki csak őt bámulta. Észrevétlen maradni, ő csak ezt akarta. De ez soha nem sikerült neki.
Caitlin nem értette, miért volt olyan feltűnő. Az ő 165 centiméterével nem volt különösebben magas, és a barna hajával és barna szemével (és normál testsúlyával) úgy érezte, hogy átlagos volt. Biztosan nem volt olyan szép, mint néhány másik lány. Kicsit idősebb volt a többieknél a 18 éves korával, de nem túlzottan ahhoz, hogy kilógjon a sorból.
Volt valami más benne. Volt benne valami, ami miatt az emberek megfordultak utána. Tudta, valahol mélyen, hogy ő más. De nem tudta pontosan, hogy miben különbözik a többiektől.
Ha volt valami rosszabb, mint az első nap, az a becsatlakozás egy új osztályba tanév közepén, amikor már mindenki ismer mindenki, és mindenkinek volt ideje kibontakozni. Ma, az első napján, így március közepén, ez lesz az egyik legrosszabb. Érezte már.
Még a legvadabb képzeletét is felülmúlta, hogy ez megtörténhet. Semmi, amit valaha látott – pedig ő már sokat látott – nem készítette fel erre.
Caitlin kint állt az új iskolája, egy hatalmas New York City-i középiskola előtt a fagyos márciusi reggelen, és azon tűnődött, miért pont én? Kicsit alul volt öltözve, csak egy pulóvert és nadrágot viselt, és még távolról sem volt felkészülve arra a zajos káoszra, ami fogadta őt. Gyerekek százai álltak ott, zajongtak, sikoltoztak, és lökdösték egymást. Úgy nézett ki, mint egy börtön udvara.
Az egész valahogy túl hangos volt. Ezek a gyerekek túl hangosan nevettek, túl sokat káromkodtak, és túl durván lökdösték egymást. Azt gondolta volna, hogy ez egy hatalmas verekedés, ha észre nem vesz néhány mosolyt és gúnyos nevetést. Ők csak tele voltak energiával, és ő, kimerülve, átfagyva, kialvatlanul állt, és nem értette, hogy honnan jön ez a végtelen energia. Becsukta a szemét, és azt kívánta, hogy bárcsak mindez tűnne el.
Benyúlt a zsebébe, és érzett valamit: az ipod-ját. Igen. Betette a fejhallgatót a fülébe, és bekapcsolta. El kellet fojtania minden külső zajt.
De semmi nem szólt. Lenézett és látta, hogy az akkumulátor lemerült. Tökéletes.
Megnézte a mobilját, remélve, hogy valami eltereli a figyelemét, de semmi. Nincsenek új üzenetek.
Felnézett. Ránézett a tengernyi új arcra és egyedül érezte magát. Nem azért, mert ő volt az egyetlen fehér lány – ezt valójában előnynek tartotta. Néhány közeli barátja más iskolákban fekete, spanyol, ázsiai, vagy indiai volt – de például néhány galádabb iskolatársa fehér volt. Másról volt itt szó. Azért érezte egyedül magát, mert városban volt. Ott állt a csupasz betonon. Egy hangos csengő jelezte mikor léphet be ide a „pihenő területre” ahová nagy, fém kapukon kellett átjutnia. Most pedig be volt zárva azokkal a súlyos, rácsos fémkapukkal, amelynek a tetején még szögesdrót is volt. Úgy érezte, mintha börtönben lenne.
Felnézett a hatalmas iskola rácsos ablakaira, és még rosszabbul érezte magát. Mindig könnyen alkalmazkodott az új iskolákhoz, legyen az kicsi vagy nagy, de ezek mind a külvárosokban voltak, ahol volt fű, fa, és tiszta ég. Itt nem volt semmi, csak maga a város. Úgy érezte, hogy itt nem kap levegőt. És ez megrémítette.
Egy másik hangos csengő szólt és ő eltopogott a több száz gyerekkel az iskola bejárata felé. Egy nagyobb lány meglökte, és leejtette a naplóját. Felvette (haja összekócolódott), majd felnézett, hogy lássa vajon a lány bocsánatot kér-e tőle. De sehol sem látta, mivel a lány már rég továbbhömpölygött a gyerekrajjal. Nevetést hallott, de nem tudta megmondani, hogy vajon rajta nevettek-e.
A naplóját szorongatta, ez volt az egyetlen dolog, ami lekötötte őt. Vele volt mindenhol. Folyton jegyzetelt és rajzolt bele mindenfelé amerre csak ment. Egész gyermekkorának életútja benne volt.
Végül elérte a bejáratot, de csak összepréselődve tudott átmenni rajta. Olyan volt, mint felszállni egy tömött vonatra a csúcsforgalomban. Bízott benne, hogy bent jó meleg lesz – ha egyszer végre bejut – de a nyitott ajtókon át a fagyos szél egyre csak fújta a hátára a hideget.
Két nagy biztonsági őr állt a bejáratnál, mellettük két egyenruhás New York-i rendőr, a fegyverek szembetűnően lógtak az oldalukon.
“MENJ TOVÁBB!” Parancsolta az egyikőjük.
Nem tudta felfogni, hogy miért kell két fegyveres rendőrnek őriznie a középiskola bejáratát. Ezzel csak a félelemérzete nőtt. Sokkal rosszabb lett, amikor felnézett, és látta, hogy egy olyan biztonsági fémdetektoros kapun kell majd áthaladnia, amilyeneket a reptereken használnak.
Még négy másik fegyveres rendőr állt az érzékelők két oldalán, valamint további két biztonsági őr.
“ÜRÍTSD KI ZSEBEIDET!” Hallotta egy őr utasítását.
Caitlin látta, ahogy a többi gyerek megtölti a kis műanyag tartókat a zsebük tartalmával. Gyorsan ugyanezt tette; behelyezte ipodját, pénztárcáját, kulcsait.
Átballagott az érzékelőn, és a riasztó felsikoltott.
“TE!” Bökött felé az őr. “Gyere ki oldalra!”
Hát persze.
Minden gyerek bámulta, ahogy felemeltetik a karját, és az őr kézi szkennerrel átvizsgálja a testét.
“Viselsz bármilyen ékszert?”
Caitlin először a csuklójára gondolt, majd a nyakára és hirtelen feleszmélt. A keresztje.
“Vedd le,” csattant az őr szava.
A nyakláncot a nagymamája adta neki még mielőtt elment, egy kicsi ezüst kereszt, belevésve egy latin írás, amelyet soha nem fordított le. A nagymamája azt mondta, hogy ő is a nagyanyjától kapta. Caitlin nem volt vallásos, és nem is igazán értette ezt az egészet, de tudta, hogy a kereszt több száz éves és messze a legértékesebb dolog volt, amit birtokolt.
Caitlin kiemelte a pólójából és feltartotta, de nem vette le.
“Inkább nem.” válaszolta a lány.
Az őr rámeredt, hidegen, mint a jég.
Hirtelen, felfordulás tört ki. Egy kiabálás volt, amint egy rendőr megragadott egy magas, vékony srácot és nekilökte a falnak, és egy kis kést távolított el a zsebéből.
Az őr elment, hogy segítsen a társának, és Caitlin megragadta az alkalmat, hogy belecsusszanjon a folyosón hömpölygő tömegbe.
Isten hozott a New York-i középiskolában, gondolta Caitlin. Nagyszerű.
Legszívesebben már számolta volna a napokat a diploma megszerzéséig.
*
A folyosók szélesebbek voltak, mint amiket valaha látott. El sem tudta képzelni, hogy valamikor ezek meg tudnak telni, most mégis zsúfolásig voltak tele diákokkal. Caitlin biztosra vette, hogy sok ezernyi gyerek van ezeken a folyosókon, mert az arcok tengere a végtelenségig húzódott. A zaj ezeken a folyosókon még rosszabb volt, a hangok sűrűsödve pattantak vissza a falakról. Be akarta fogni a füleit. De még egy tenyérnyi hely sem volt, hogy felemelje a karjait. Úgy érezte, klausztrofóbiás.
A csengő megszólalt, és a ricsaj csak nagyobb lett.
Máris elkésett.
Végignézett a tanulókártyáján és észrevette a tanterem számát a távolban. Megpróbált átvágni a testek tengerén, de nem jutott sokkal előbbre. Végül, több próbálkozás után rájött, hogy csak egy kicsit kell agresszívebb lenni. Elkezdett tolakodni és visszakönyökölni. Egyszerre mindig csak egyvalakin, de lassan átjutott a széles folyosón és megnyomta a nehéz ajtót, hogy benyisson az osztályterembe.
Felkészült mindenféle tekintetre, hogy mint ő, az új lány, késve érkezett az órára. Elképzelte, ahogy a tanár megszidja őt, amiért megtöri az óra csendjét. De meg volt döbbenve, amikor felfedezte, hogy egyáltalán nem ez volt a helyzet. A terem – noha 30 gyerekre volt tervezve, de legalább 50-en voltak – tele volt. Néhány gyerek a helyén ült, mások a padsorok közt mászkáltak, kiabálva és egymásra ordítva. Kész káosz volt.
A csengő öt teljes perccel ezelőtt szólt, de a tanár – rendezetlenül, gyűrött öltönyt viselve – még el sem kezdte az órát. Ott ült a lábát az asztalra téve, újságot olvasva, és tulajdonképpen figyelmen kívül hagyva mindenkit.
Caitlin odament hozzá és elhelyezte az új azonosító kártyáját az asztalra. Ott állt és várt, hogy a tanár felnézzen rá, de nem tette.
Caitlin végül megköszörülte a torkát és megszólalt.
“Elnézést.”
A tanár vonakodva bár, de leengedte az újságját.
“Caitlin Paine vagyok. Én vagyok az új diák. Az hiszem, ezt önnek kell odaadnom”
“Én csak egy helyettes tanár vagyok,” válaszolta a tanár, és felemelte az újságját, megszakítva a beszélgetést.
Caitlin ott állt összezavarodva.
“Szóval, nem nézi meg?”
“A tanárod hétfőn jön vissza,” mondta a helyettes tanár hűvösen. “Majd ő foglalkozik vele.”
Caitlin észrevette, hogy beszélgetés befejeződött, és visszavette az igazolványát.
Megfordult az osztály felé. A zűrzavar nem csendesedett. Bárcsak valaki a segítségére sietetne…de legalább nem volt feltűnő. Úgy tűnt, senki sem törődik vele vagy, hogy észrevették volna egyáltalán.